Én egy 21 éves szerencsétlen lány vagyok...

1996.10.24-én sajnos megszülettem.

Szüleim elváltak, Anyuval jó a kapcsolatom, Apuval nem, ő nem keres. Van 6 nővérem, 3mal jó a kapcsolatom.

Általános iskolában eleinte jól tanultam, voltak barátnőim, boldog voltam. 6. osztályban már nem érdekelt a tanulás, mindenki bántott, gúnyolt, megvert. Mert én voltam a kicsi, bántható, csúnya lány. Akkor kezdtem magamba fordulni, vagdosni magam.

Jött a szakiskola. Ott már jobb volt, befogadtak. De egy trauma (erőszak) miatt minden kezdődött előlröl...a bántások, a gúnyolódás...minden nap sírtam, vagdostam magam...elkezdtem pszichológushoz járni... Féltem...

Új iskola...érettségi... Voltak barátaim, mégis szorongtam.

Jelenleg itt vagyok egy szakmával+érettségivel, de képtelen vagyok dolgozni, emberek közé menni, nem tudom elfogadni magam. 4 éve párommal élek. Sok vitáink vannak, de szeretem Őt, képtelen lennék elhagyni.

Lógushoz, áterhez járok lassan másfél éve, szedem a ketileptet (200 mg), de nem merem megmondani a dokinak hogy nem használ, úgyis csak vitázna.

Minden nap szorongok, úgy érzem, megőrülök, ha nem bánthatom magam, vágni akarok, kórházba menni, hogy foglalkozzanak, törődjenek velem, csak félek hogy "megcsalom" Tündérhegyet (erről később írok)...

Hobbim az olvasás, fényképezés, rajzolás, zenehallgatás, naplóírás. Kedvenc könyveim a Lélekhasadás, Tükörcukor, Puszi,Erzsi. Kedvenc filmem a Carrie, karib tenger kalózai, Chuck. Kedvenc együttesem Children of Distance. Kedvenc színeim a fekete, sötétlila, vörös.

Ezzel a bloggal az a célom, hogy erőt adjak másoknak saját életem bemutatásával. Akik olvassák, és bármilyen lelki problémával küszködtök, üzenem Nektek, hogy KITARTÁST!!

Megosztás a facebookon